Egy kis kengyeli történelem I.

Sashalom

Gyermekkoromban, nagyapám sokat mesélt olyan emberekről, akikről el sem tudtam képzelni kik lehettek. Egy öreg báróról, aki földjeit mindig azzal a kis lovával járta körbe, amelyikről majdnem leért a lába, hiszen ő maga magas szikár ember volt. Egy bárónőről, aki szegény nem volt szép teremtés, és magányos estéin – egyszerű ruháját felvéve – gyakran lement a cselédekhez beszélgetni, esetleg mulatságaikban részt venni.

Nagyapám sokat tudott róluk mesélni, hiszen ő ott nőtt fel, mivel édesanyja a birtokon volt cseléd. Sajnos emlékei nagy részét már elfelejtettem, ezért gondoltam utánanézek egy kicsit mit tudhatok meg ezekről az emberekről, akikkel szinte Kengyel legújabb kori történelme kezdődött.

Történetünk kezdetén ez a hely még az Almásyak birtoka volt. Tőlük bérelték törökszentmiklósi lakosok. A falunak még szinte nyoma sem volt. Ebben az időben Morvaországból egy zsidó származású család, a Koppely família költözött Magyarországra. Feltehetően Szegedre, mert Koppely Fülöp szegedi gabonakereskedő volt. Itt született két fia is, Frigyes és Károly.

Fülöp üzletei révén közelebbi kapcsolatba került - többek között - az Almásy családdal is, és az 1850-es évektől kiterjedt földbirtokot bérelt tőlük Taktaharkány környékén, melyet hamarosan meg is vásárolt. Ő maga felvette a Harkányi nevet és a területet mintagazdasággá fejlesztette. 1867-ben a nemesi címmel járó „Taktaharkányi” előnevet kapta.

Idősebbik fia Frigyes 1827-ben született. Budapesten végezvén iskolai- és egyetemi tanulmányaival, 1847-ben Zarka királyi személynök mellett működött jurátuskánt. Az 1848-as szabadságharcban, mint nemzetőr vett részt. A fegyverletétel után nagyobb külföldi utazásokat tett, ahonnan visszatérve gazdálkodással foglalkozott, s számos pénzügyi és iparvállalat, többek között a Budai Takarékpénztár, a Magyar Földhitelintézet és az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapításainál jeleskedett. Az 1867-ben megalakult kormány földműves-, ipari- és kereskedelmi minisztériumának kereskedelmi- és vámosztályát vezette, mígnem 1878-ban miniszteri tanácsossá nevezték ki. Mint kormánybiztos a francia világkiállításon üdvös tevékenységet fejtett ki, s kiváló érdemeket szerzett serdülő iparunk érvényre jutása érdekében. E részbeni fáradozásául 1879-ben a Magyar Királyi Vaskoronarend II. fokozatával tüntették ki, ugyanekkor a Francia Becsületrendet és az Olasz Koronarendet is elnyerte. Harkányi Frigyesnek Budapesten több háza (pl.: Andrásy út 4. sz. alatti), Sashalmon (Szolnok és Abony között) pedig gyönyörű birtoka és kastélya volt, ahol a fenti régi fotó készült. 1919. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.

János nevű fia 1859-ben született Taktaharkányban. Tanulmányait a fővárosban, Hohenheimben és Halléban végezte. 1882-től a család zempléni nagybirtokán gazdálkodott. Híres ménese és versenyistállója volt. 1896-tól 1902-ig szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1903-tól főrendiházi, 1927-től felsőházi tag. 1902-től a Magyar Cukoripar Rt. elnöke. 1913. július 13-tól 1917. június 15-ig Tisza István kormányában kereskedelemügyi miniszter. Az ellenforradalmi rendszerben a gazdasági élet egyik vezető személyisége. Ő volt a Magyar Általános Hitelbank elnöke, a Ganz és Társa Danubius Rt. alelnöke, a Ganz Villamossági Rt. és a Stühmer Cukorgyári Rt. elnöke, számos ipari és kereskedelmi vállalat igazgatóságának tagja. Szintén Budapesten, 1938-ban halt meg.

Jobban érdekelhet viszont bennünket a család másik ága, hiszen a pusztakengyeli birtok hozzájuk köthető.

Szerző: Csibrány István

További részek: 2. rész, 3. rész.