Egy kis kengyeli történelem I.

Sashalom

Gyermekkoromban, nagyapám sokat mesélt olyan emberekről, akikről el sem tudtam képzelni kik lehettek. Egy öreg báróról, aki földjeit mindig azzal a kis lovával járta körbe, amelyikről majdnem leért a lába, hiszen ő maga magas szikár ember volt. Egy bárónőről, aki szegény nem volt szép teremtés, és magányos estéin – egyszerű ruháját felvéve – gyakran lement a cselédekhez beszélgetni, esetleg mulatságaikban részt venni.

Nagyapám sokat tudott róluk mesélni, hiszen ő ott nőtt fel, mivel édesanyja a birtokon volt cseléd. Sajnos emlékei nagy részét már elfelejtettem, ezért gondoltam utánanézek egy kicsit mit tudhatok meg ezekről az emberekről, akikkel szinte Kengyel legújabb kori történelme kezdődött.

Történetünk kezdetén ez a hely még az Almásyak birtoka volt. Tőlük bérelték törökszentmiklósi lakosok. A falunak még szinte nyoma sem volt. Ebben az időben Morvaországból egy zsidó származású család, a Koppely família költözött Magyarországra. Feltehetően Szegedre, mert Koppely Fülöp szegedi gabonakereskedő volt. Itt született két fia is, Frigyes és Károly.

Fülöp üzletei révén közelebbi kapcsolatba került - többek között - az Almásy családdal is, és az 1850-es évektől kiterjedt földbirtokot bérelt tőlük Taktaharkány környékén, melyet hamarosan meg is vásárolt. Ő maga felvette a Harkányi nevet és a területet mintagazdasággá fejlesztette. 1867-ben a nemesi címmel járó „Taktaharkányi” előnevet kapta.

Idősebbik fia Frigyes 1827-ben született. Budapesten végezvén iskolai- és egyetemi tanulmányaival, 1847-ben Zarka királyi személynök mellett működött jurátuskánt. Az 1848-as szabadságharcban, mint nemzetőr vett részt. A fegyverletétel után nagyobb külföldi utazásokat tett, ahonnan visszatérve gazdálkodással foglalkozott, s számos pénzügyi és iparvállalat, többek között a Budai Takarékpénztár, a Magyar Földhitelintézet és az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapításainál jeleskedett. Az 1867-ben megalakult kormány földműves-, ipari- és kereskedelmi minisztériumának kereskedelmi- és vámosztályát vezette, mígnem 1878-ban miniszteri tanácsossá nevezték ki. Mint kormánybiztos a francia világkiállításon üdvös tevékenységet fejtett ki, s kiváló érdemeket szerzett serdülő iparunk érvényre jutása érdekében. E részbeni fáradozásául 1879-ben a Magyar Királyi Vaskoronarend II. fokozatával tüntették ki, ugyanekkor a Francia Becsületrendet és az Olasz Koronarendet is elnyerte. Harkányi Frigyesnek Budapesten több háza (pl.: Andrásy út 4. sz. alatti), Sashalmon (Szolnok és Abony között) pedig gyönyörű birtoka és kastélya volt, ahol a fenti régi fotó készült. 1919. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.

János nevű fia 1859-ben született Taktaharkányban. Tanulmányait a fővárosban, Hohenheimben és Halléban végezte. 1882-től a család zempléni nagybirtokán gazdálkodott. Híres ménese és versenyistállója volt. 1896-tól 1902-ig szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1903-tól főrendiházi, 1927-től felsőházi tag. 1902-től a Magyar Cukoripar Rt. elnöke. 1913. július 13-tól 1917. június 15-ig Tisza István kormányában kereskedelemügyi miniszter. Az ellenforradalmi rendszerben a gazdasági élet egyik vezető személyisége. Ő volt a Magyar Általános Hitelbank elnöke, a Ganz és Társa Danubius Rt. alelnöke, a Ganz Villamossági Rt. és a Stühmer Cukorgyári Rt. elnöke, számos ipari és kereskedelmi vállalat igazgatóságának tagja. Szintén Budapesten, 1938-ban halt meg.

Jobban érdekelhet viszont bennünket a család másik ága, hiszen a pusztakengyeli birtok hozzájuk köthető.

Szerző: Csibrány István

További részek: 2. rész, 3. rész.

Baghy IV. – Az utódok

Urbán Gáspár báró

Szécsényi Baghy Béla lányát – Ilonát – Monyorói báró Urbán Gáspár (1897–1975) vette feleségül. Hozományként szolgált e frigyben az Erzsébet‑major.

A ma élő emberek emlékezete – beleértve ebbe nagyapáink elbeszéléseit is – csupán a múlt század elejéig (húszas-harmincas évek) nyúlhat vissza. Ezért fordulhat elő, hogy az Erzsébet‑majort általában Urbán, és nem Baghy birtokként ismeri a köztudat. Ezen időszak kutatása viszont már szerencsés is abból a szempontból, hogy eseményeinek szemtanúi, fültanúi még köztünk élhetnek. A cikk következő részeinek megírása már sokkal könnyebben ment, mivel az anyag összegyűjtésénél nagy segítségemre volt egy idős barátom, Misi bácsi, aki azóta sajnos már nincs közöttünk.

E kis kitérő után tehát folytassuk!

Urbán Gáspár báró Aradon született 1897. január 6‑án. Középiskoláit Aradon és Bécsben végezte, és épp, hogy csak leérettségizett az I. világháború kitörése előtt. Mint önkéntes vonult be a császári és királyi 3. sz. közös huszárezredhez, és harminc hónapig szolgált a fronton, mely idő alatt öt vitézségi kitüntetést kapott. Tartalékos hadnagyként szerelt le. Tanulmányait ezután folytatta a Királyi József Műegyetemen, ahol 1922‑ben nyert mérnöki oklevelet. Gazdálkodással ezután kezdett foglalkozni 3200 holdas pusztakengyeli birtokán, melyhez házassága révén jutott. Letelepedése után a Szolnok vármegyei közéletben jelentős szerepeket vállalt. Tagja volt a megye törvényhatósági közgyűlésének és közigazgatási bizottságának. Elnöke a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyháztanácsnak. Elnöke a Szolnoki Hitelbank Rt. és a Törökszentmiklósi Takarékpénztár Rt.‑nek. A mezőtúri kerület országgyűlési képviselője, 1939‑től Szolnok vármegye főispánja, közellátási kormánybiztos

Cséplés Erzsébet-majorban

Az immár Urbán birtoknak nevezett területen hagyományos művelés folyt, búza- és kukoricatermesztés volt a fő tevékenység. A földeken hat hónapos summások dolgoztak, akiknek kocsin való érkezése és hazautazása (vendégoldalas kocsikon) nagy élmény volt a helybelieknek. Gyönyörűen daloltak. A nagyobb részben mezőkövesdi és szentistváni szegény emberek, lányok, legények igen olcsó munkaerőnek számítottak.

Az Urbán házaspár

A bárónak és feleségének két gyermeke született, Hanna és Ádám. A család 10‑15 fős személyzetével élt a birtokon. A terület központja ebben az időben is Erzsébet‑major volt. A nemesi család tagjai többnyire hintón jártak, azon a földúton, amit ma is használunk. Az erdő szélén lévő vadgesztenye fasoron keresztül hajtva érkeztek a kúriához, a mai nagy tisztásra. A tetőtér beépítéses, hosszan elnyúló épületben kb. húsz szoba volt, bársonykárpittal a falakon.

A kastély körül díszkertet létesítettek. Rózsákkal, liliomokkal, kánákkal illatozó virágoskert szegélyezte azt. A nyári melegben az erdő nyugati részén található medence szolgált fürdőzésre az uraságoknak. Az északkeleti erdőrészben fácánokat tenyésztettek, közel harminc hektáron. A kúria mögött, a terület déli részén, pedig mesterséges tó volt, ahol sok vadkacsa élt. Mindez a család és vendégeik vadászati igényét elégítette ki. Az erdőbe bevezető vadgesztenyés jobb oldalán télikert díszelgett. A cselédség számára külön cselédszállást építettek az erdő déli csücskében. A majorban és környékén lakó gyermekek számára működött az uradalmi iskola és a mindennapi igényeket elégítette ki a korabeli „ABC”, amit akkor Hangyának hívtak.