Egy kis kengyeli történelem III.

Harkányi kastély

A török hódoltság idején elnéptelenedett Pusztakengyelt és környékét 1700-ban a zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család kapta meg királyi adományként a törökszentmiklósi (akkori nevén balaszentmiklósi) uradalom részeként. A családnak, az ország különböző részein, hatalmas földterületei voltak. Birtokaikat több helyen bérbe adták a környéken élő nemeseknek, gazdáknak.

Az Almásyak, kiket ebben az időben csupán két idősebb nő képviselt, 1867 táján teljesen eladósodtak. Ügyvédjük (akit történetesen Koppely Frigyesnek hívtak) eltartási szerződést kötött velük, melynek keretében több (részben korábban bérelt) földbirtok cserélt gazdát. Valószínűleg így jutott a Harkányi (Koppely) család a pusztakengyeli és a hozzá közel fekvő pusztakúriai (Nagykúria) területhez is. Ezeken kívül övék volt még a taktaharkányi, jákfa-rábakövesdi, zalaszentgróti, abony-sashalmi majorság és több budapesti bérház.

A Szolnok megyei birtokok a II. katonai felmérés idején (melynek itteni része 1861–1868-ban készült el) már megvoltak, és a térképen Koppely-tanya néven jelölték. Huzamosabb időt először Harkányi Károly töltött itt, aki 1878-ban költözött a kengyeli kastélyba, és kezdett komolyabban foglalkozni a gazdaság fellendítésével. Modernizálta az állattenyésztést és a földművelést. A környéken elsőként használt gőzgépet (pl. csépléshez) és a mélyszántáshoz himbás gőzekét. 1893-ban 1986 katasztrális holdnyi területet művelt kis falunk környékén. Apjától Andor báró vette át, majd tőle leánya Anna örökölte a gazdaságot, mely 1923-ban már „csak” 1615 holdnyira rúgott, hiszen a bárónő a nagyatádi földreform után jókora földdarabbal járult hozzá falunk létrehozásához.

A Harkányi uradalom majorjait a XX. század első harmadában modernizálták, ekkor emelték helyben égetett téglákból az új épületeket, valamint akkor készülhetett el a gazdatiszti kúria épülete is Nagykúria-majorban. Egy 1947-es alaprajz tanúsága szerint itt egy nagymagtár, egy kismagtár, egy tehénistálló, egy istálló, három cselédlakássor, egy cselédistálló, három sertésól, két műhelyépület és egy kastély állt. Ez utóbbi földszintes, téglalap alaprajzú, egyszerű kialakítású épület. Főhomlokzata előtt 7 pilléren nyugvó mellvédes tornác húzódik. Az oldalhomlokzatok felett háromszög oromzatok láthatóak, a baloldalon két világítóablak között egy vakablakot, a jobb oldalon két világítóablakot helyeztek el. A kúriát palatető fedi, melynek középrészén hasábos, sisakkal fedett huszártorony látható. 1931-ben a csugari vasútállomásról gazdasági vasutat építettek a központi majorig, ezen szállították eladásra az uradalom terményeit, a nagy területen termelt cukorrépát és más ipari növényeket. A Harkányi birtoknak híres volt az állattenyésztése, az itt nevelt szarvasmarhák és lovak több díjat nyertek a mezőgazdasági kiállításokon. Érdekesség, hogy a bárónő személyesen szervezte meg a majorokban előállított tej Mezőtúron történő házhozszállítását. Az uradalom téglagyárat és olajütőt is üzemeltetett. Az itteni kúriában a pusztakúriai birtokrész intézője élt.

Harkányi Anna állandó jelleggel a kengyeli Harkányi-majorban lakott. Ez a kastély szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Ablakai egyenes záródásúak, egykor klinkertégla keretezte őket, napjainkban szalagkeretesek; az ablakok felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklőpárkány húzódik. Az ablakok lándzsás végű pálcarácsai és azok füzérdíszei napjainkban is több helyen láthatók, a zsalugáterek viszont már nincsenek meg. A főhomlokzat közepén nyíló kétszárnyú bejárati ajtó nagyrészt eredeti állapotában maradt meg, üvegezett részén vasrács és füzérdísz látható. Az ajtó felett felülvilágító húzódik, szemöldökpárkánya alatt fogazatos díszítést alakítottak ki. A hátsó homlokzat egykor 7 tengelyes volt, a bal szélen nyíló 3 ablak eredeti állapotában maradt fenn, a jobb szél ablakait viszont kicserélték, itt az egykori ablakosztást a megmaradt szemöldökpárkányok jelzik. A bal oldali oldalhomlokzaton 4 toszkán oszlopon nyugvó kocsialáhajtó húzódik, amelyet mára részben beépítettek, átalakítottak. A kúria belsejében egy tetőtéri világítóablakkal ellátott központi hallból nyílnak a helyiségek, valamint innen indul a szárnyak felé egy-egy folyosó; a szárnyak kéttraktusos, középfolyosós elrendezésűek. Az épület alatt pince húzódik, az eredeti betonkádak ma is megvannak benne. A kúria egykori nyeregteteje ma már nincs meg, napjainkban lapos tető fedi. Az épületet 4 hektáros park övezi, amelyben néhány fasor, valamint kéttucatnyi mogyorófa ma is látható. Az egykori kőmedence maradványa szintén megvan. A majorsági épületek egy része lebontásra került, az U-alakú kiszolgálóépület és a lóistálló viszont ma is áll. Az alápincézett intézői lakás szintén megvan, ennek egykor 5 oszlopos tornáca volt, közülük 4-et mára beépítettek.

Harkányi Annát az anekdota szerint szerette volna feleségül venni a szomszéd földbirtokos, szentkirályszabadjai Szőke Barna. A bárónő azonban úgy vélekedett, hogy inkább nem megy férjhez, mert a szépségéért senki nem venné el, a birtokáért pedig senki ne vegye el. Őt az uradalom dolgozói nagyon szerették, jótékonysága közmondásos volt a cselédek között. Az oktatást és a kultúrát is felkarolta a nagy kiterjedésű pusztakúriai-csugari tanyavilágban és Pusztakengyelen. Iskolákat létesített itt, valamint a népművelést szolgáló Csugari Kaszinót is támogatta. A rendszeresen megtartott bálokra Anna bárónő mindig meghívta a kispói Hegedűs Palit és zenekarát, és mindig saját hintóját küldte el értük. Érdekesség, hogy Móricz Zsigmond a szomszéd földbirtokosról mintázta „Úri muri” című regényének főhősét, amelynek filmváltozatát Csugarban forgatták, és a filmkockákon az azóta lebontott templom is megörökítésre került.

Harkányi bárónő 1944-ben Angliába menekült, de a helyiek elmondása szerint még az 1950-es évek első felében is levelezett volt cselédjeivel Londonból.

A II. világháború után a nagykúriai majorsági épületek egy részét lebontották, a kastélyban előbb a földművesszövetkezet raktára, majd 1951-től a Bercsényi Termelőszövetkezet központja működött. Később az épület a Magyar-Mongol Barátság Termelőszövetkezet tulajdonába került, napjainkban is irodák találhatók falai között. A kengyeli birtok a Dózsa MgTsz. kezelésébe került, amely irodákat és mozit működtetett benne. Jelenleg egy kft. tulajdonát képezi a kastély, és tudomásom szerint eladó.

A dicső múlt szomorú emlékei a képtárban.

Szerző: Csibrány István

További részek: 1. rész, 2. rész.