Baghy V. – Bagimajor

Baghy Gyula és családja

Mint a neve is mutatja, ez a piciny település az egykori majorságból alakult ki, melynek – a hozzá tartozó birtokkal együtt – tulajdonosa Szécsényi Baghy Gyula és családja volt, kb. a századfordulótól a második világháborúig.

Baghy Gyula gazdasági főtanácsos – mint tudjuk – Szécsényi Baghy Béla országgyűlési képviselőnek – Erzsébet-major egykori tulajdonosának – volt a testvéröccse. Felesége Ikvai Pfeiffer Mária (1888–1973), gyermekei Márta, András és Zsófia.

Baghy Márta (1908–1986) Kékesi Nikolits Mihályhoz (1901–1992) ment férjhez. András (1910–1941) gróf Apponyi Virginiát (1916–2002) – Nagyapponyi gróf Apponyi Gyula politikus és Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő lányát, az albán királyné testvérét – vette feleségül 1937-ben. Két gyermekük született, András és Júlia. Zsófiáról sajnos semmit nem tudunk.

Baghy címer

Baghy András már fiatalon daganatos betegséggel küszködött. Édesapja mindent megtett gyógyulása érdekében. Híres orvosokat hívatott fiához még külföldről is, és egy külön épületben korabeli kórházat rendezett be a beteg zavartalan nyugalmának biztosítására. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. András 1941. október 25-én – 31 évesen – elhunyt. Szervezete feladta a küzdelmet a titkos kórral szemben. Földi maradványait díszes temetésen, díszmagyarban, kardjával az oldalán helyezték örök nyugalomra. Felesége később kétszer is újra házasodott, de mivel (saját elmondása szerint) élete legszebb éveit első férje mellett élte meg, utolsó kívánsága szerint ő mellé temették 2002-ben, szintén Bagimajorban.

Baghy Gyula birtokán a század elején hagyományos művelés folyt. Kukorica, búza és más kalászosokat termesztettek. Meg kell említeni azonban a dinnyetermesztést is, ugyanis – korabeli elmondások szerint – bizonyos területen ugyanolyan jó, ha nem jobb dinnyét termeltek, mint Hevesen vagy Csányban. A munkák elvégzésére – helybeli embereken kívül – más településekről származó hathónapos summásokat is szerződtettek.

A gazdaságot Molnár Kálmán uradalmi főszámvevő (1901-től) és Golián Károly uradalmi főintéző (1934-től) vezette.

Baghy kastély

A földművelés mellett persze az állattenyésztés is szerepet kapott a birtokon. Juhok és marhák mellett – a környező uradalmakra jellemzően – Bagiban is minőségi egyedekből állt a ménes. Baghy Gyula nagyon büszke volt saját használatú lovaira. Ezek a gyors paripák a kastélytól a tenyői állomásig tartó utat 20 perc alatt tették meg, már ha valamelyik méltósága Budapestre vagy Aradra akart utazni.

Régebben még sokan emlékeztek a Baghy család parádés kocsisára, Pál úrra. Az anyakönyvezett nevét talán senki sem ismerte, csak így: Pál úr. Pál úr már meglehetősen idős ember volt. Nagyon szerette a lovakat, télen még a zsinóros, sujtásos libériát is ráterítette a lóra a pokróc alá, ha várakozott valahol, hogy „a lú meg ne fázzik”.

Baghy Gyula oltárhoz kiséri leányát, Zsófiát

Az öreg kocsis egyébként nagyotmondó ember volt. Mondásai közül sokáig emlegették pl. a következőt: „A csabai gyorshoz hajtottam, oszt elkapott az eső. No, eresztettem a dereseket, verte is az eső hátul a mélts. asszonyt, de rám egy csepp se esett”.

Az uradalom nagyságára jellemző, hogy a Tenyő–Szentes között közlekedő személy- és tehervonatok rendre megálltak a major feltételes megállójában, így az uraságok és a termények vonaton hagyhatták el a birtokot, vagy érkezhettek oda. Onnan aztán keskeny nyomtávú uradalmi lóvasúttal szállították a szállítani valókat (oda-vissza), többek között Erzsébet-majorba is.

Baghy András és Baghy Márta

Baghy-major épületei közül kiemelkedő volt abban az időben az a 25-30 szobás kastély, melyet tulajdonosa 1906-ban építtetett, Marton ákos építész tervei alapján. A családi fészek közvetlen szomszédságában állt  a – családi kriptának is helyt adó – pici, ám annál szebb katolikus kápolna. Ezen épületekkel szemben – a vasút túloldalán – számtartói lakás épült, melyben később az uradalmi iskola is helyet kapott. A birtok további részét alkotta még a szélmalom (mely – alkalmanként ugyan – egészen 1945-ig üzemelt), a magtár, istállók, gazdasági épületek és cselédlakások.

Baghy Gyula elnöke volt több vármegyei sportegyletnek, többek között a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Úrkocsisok Szövetkezetének. A szövetkezet évenként – országos érdeklődés mellett – távhajtási versenyt rendezett. E versenyek közül kimagasló eredményt hozott az 1930-ban megrendezett Békéscsaba–Szolnok közötti távhajtás. A versenyen vitéz Csiszár Dezső a pusztakengyeli Jurenák Lajos Ágnes nevű lovát – a 230 kilométeres távon – 14 óra 44 perc alatt hajtotta végig, ami 3 perc 50 másodperces kilométerenkénti átlagidőnek felel meg. Ez az eredmény messze felülmúlta az ugyanilyen távon, Budapest–Bécs között, 1908-ban rendezett távlovaglás eredményét

Kápolna

Az egykori Pusztakengyel térségében gazdálkodó földesurak (korabeli elmondások szerint) elég jól bántak munkásaikkal. Nem volt ez másképp a Baghy családnál sem. A családfőt emberszerető, jólelkű gazdaként jellemezték cselédei. Részükre minden karácsonykor ajándékokat osztott, mennyegzők esetén pedig mindig ő rendezte a lakodalmi mulatságot. Az állattartást viszont szigorúan szabályozta számukra (akárcsak a többi uraság). Ezt azonban nem gyarlóságból tette, sokkal inkább a fertőzések, a betegségek megelőzésére. Drága mulatság lett volna ugyanis, ha a ménesben vagy a marhaistállóban betegség üti fel a fejét.

Baghy Gyula és felesége (több környező birtokossal együtt) Kengyel falu kialakulásánál is sokat munkálkodott. Tevékenységük első eredménye az uradalmak súlypontjában felépülő csendőrlaktanya, mely biztosította e vidék biztonságát. Nagy szerepük volt a pusztakengyeli jegyzői kirendeltség létrehozásában is. 1929-ben kérelmezték a belügyminisztertől az akkor 2376 lélekszámmal, 172 lakóházzal rendelkező Kengyel, Derzsi puszták és Tenyő puszta egy részének községgé alakítását. A vármegyei törvényhatósági bizottság azonban ezt elutasította.

Kastély homlokzat

A római katolikus templom építését Baghyné is hathatósan támogatta, mind erkölcsileg, mind anyagilag. A templom első papja Marosi Ernő volt, aki Szatmár megyében, Válalj községben született, Egerben végzett és nem régen mutatta be a Gyémánt-miséjét. Ő nagyon bensőséges viszonyban volt a családdal, hetente legalább egyszer náluk vacsorázott, és a tanyai szolgálathoz Baghynétól kétszemélyes, díszes kocsit kapott, lóval együtt. Rendszeresen misézett Baghy-majorban, Erzsébetben, Harkányiban és Montagh-majorban is. A következő patronált létesítmény a Stefánia Szövetség pusztakengyeli intézete volt. A részben már államilag is támogatott épületet 1937-ben adták át. Stefánia anya- és csecsemő védelemmel, tanácsadással, csoportos vizsgálatokkal, terhesgondozással stb. foglalkozott. Kezdetben Miklósról járt ki hetente, vagy még ritkábban orvos, majd a községi orvos, Dr. Czédly Gyula látta el a feladatot. Az állandó védőnő (zöldkeresztes) helyben lakott a szolgálati lakásban.

Malom

Na és az Oncsa-házak. Szinte már természetesnek tűnik, hogy a kengyeli Oncsa-házak – többek között – Baghy Gyuláné közbenjárása eredményeként épülhettek és kerülhettek a sokgyermekes családok birtokába.

Bagimajor mai házai közül, jó néhány, az egykori uradalom kastélyának és egyéb épületeinek bontott anyagát is magában foglalja. Az egykori majorság még viszonylag épen maradt épületei a következők: a nemrégiben felújított szélmalom, a részben felújított számtartói lakás és későbbi iskola épülete, a szépen felújított – magánkézben lévő – magtár, az omladozó, egykori mázsaház és a szintén részben felújított Szt. Imre kápolna, mely magában foglalja a Baghy család temetkezési kriptáját is.

Szerző: Csibrány István

További részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész