Néhai Palotai Mihály visszaemlékezéseiből.
1952 nyarán a kengyeli iskola igazgatója, Antal János, megkeresett és felajánlotta, hogy az iskolájában tanítsak matematikát és fizikát. Az ajánlatot elfogadtam, és '52 szeptemberétől kezdve, komolyan véve az iskolai életet, azon voltam, hogy a megfelelő képesítéseket megszerezzem munkámhoz. A pedagógiába azonban alig mélyedhettem bele, jött '56. A forradalom teljesen felfordította az addigi életünket.
A pesti események hatására (amit a rádióból hallhattunk) Kengyelen is megkezdődött bizonyos forradalmi tevékenység. Október 23-án este néhány bátrabb és forró vérű fiatal szétrombolta a községi parkban lévő szovjet hősök emlékművét, majd 24-én a tanácsháza udvarán összetörték Lenin, Sztálin, Marx és Engels mellszobrát.
Az, hogy az emberek elégedetlenek voltak helyzetükkel és nem ilyen demokráciát képzeltek maguknak tíz évvel azelőtt, tisztán látszott abból, hogy a 24-én délelőtt tíz órára meghirdetett nagygyűlésen szinte az egész falu ott volt. Önkéntes szónokok mondtak beszédeket, és egy idegen is megjelent valahonnan, aki állítólag politikai fogolyként előző nap szabadult a börtönből. Én nem ismertem. A gyűlésen az emberek Forradalmi Tanácsot is választottak, melynek én is tagja lettem. A tanács elnökeként Király Lajosra esett a választás, aki később felolvasta a szónokok és a megjelentek által összeállított követeléseket, mely a következőképpen hangzott:
- Nincs többé elvtárs, csak polgártárs!
- Menjenek haza a szovjet katonák!
- Állítsák vissza a vallás alapú oktatást!
- Váltsák le a kengyeli iskola igazgatóját!
- A kommunista pártot meg kell szüntetni!
- Minden termelőszövetkezetet fel kell oszlatni!
- Meg kell jutalmazni a börtönből szabadult politikai foglyokat!
- Meg kell akadályozni a szovjet csapatok felvonulását, akár fegyverrel is!
Ezekből a követelésekből szinte semmi nem valósult meg, csupán a helyi kommunista párttitkár és az iskola akkori igazgatója, Kiss László, távozott a községből.
Apámat szintén beválasztották a Forradalmi Bizottságba, s innentől kezdve ő volt a község közigazgatási vezetője. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő ezt magától értetődő kötelességének érezte, és a forradalom alatt sem csak a politikai nézetei vezérelték, minden alkalmat megragadott, hogy az embereket védje. A községháza pincéjében bújtatta például azokat az embereket (kommunistákat, ÁVH-s katonát), akiket a forradalmárok igencsak kerestek. Többek között ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a községben, a forradalom alatt, semmiféle tettleges bántalmazásra nem került sor.
Engem a Községi Forradalmi Bizottság küldöttjeként, rá egy hétre Miklóson a Járási Forradalmi Bizottságba, majd ennek küldöttjeként az Országos Forradalmi Bizottságba választottak. Dr. Cseresznyés nevű, akkori tiszapüspöki orvos, és még két küldött társaságában.
