Baghy III.

Baghy kastély

Szécsényi Baghy Imre idős korára, fiai – Béla és Gyula – vették át a birtokok irányítását, és 1913-as halála után meg is örökölték azokat. Az ősök által – ez ideig – felépített uradalom ezután bizonyos értelemben kettévált, mint ahogyan elágazott a családfa is. Tulajdonképpen ettől az időtől kezdve beszélhetünk Pusztakengyelen két Baghy családról.

Az egyik feje, Szécsényi Baghy Béla, aki 1871. április 2-án született, még Pusztakaszaperen. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten a kegyesrendiek intézetében végezte, és 1889-ben itt is érettségizett. Jogot hallgatott Bécsben és Budapesten, ahol 1893-ban doktorált. Egyetemi évei után beutazta Francia-, Német- és Olaszországot. Katonai szolgálatát, mint önkéntes, Nyíregyházán és Nagyváradon, 1893–1894-ben teljesítette a gróf Pálffy huszárezrednél, melynek utána tartalékos hadnagya volt. Ezután kezdett a gazdálkodással foglalkozni, de emellett aktívan részt vett a közéletben is. 1895-ben Csongrád vármegye tiszteletbeli főszolgabírája lett, 1901–1905-ig a Szabadelvű Párt és Kunszentmárton országgyűlési képviselője. A XX. század első éveiben többször publikált a Vadász- és Versenylapban. Elnöke volt több vármegyei sportklubnak, és hathatósan működött közre az Országos Agarász Szövetség létrehozásában is, amely Szolnokon alakult.

Baghy 1899. október 1-jén kötött házasságot Egerfarmosi és Sztregovai Kandó Irénnel, a neves gépészmérnök-feltaláló, Kandó Kálmán testvérhúgával. A házaspárnak két gyermeke született, Ilona és Imre. Az asszonyról tudnunk kell, hogy lány korában Liszt Ferenc tanítványától – Thomán Istvántól – tanult zongorázni, és tanára halála után megvásárolta a Liszt-hagyatékot, illetve egyéb gyűjteményekből is számos Liszt-ereklyét sikerült megszereznie. A németországi Liszt-kegyhelyek végiglátogatása után sokat tett a hazai Liszt-kultusz fejlesztéséért is. Anyagilag támogatta az Országos Liszt Ferenc Társaságot, amelynek egy ideig elnöke is volt, igen jelentős Liszt-gyűjteményét később a budapesti Liszt Múzeumra, illetve a Társaságra hagyományozta.

Apja halála után Baghy Béla örökölte az Erzsébet-majori és cserkeszőlő-tóparti birtokokat, ahol nagyszabású építkezésekbe, fejlesztésekbe kezdett. Ebben az időben, a mai parkerdő területén már állt a – fenti képen is látható – századfordulón épült kastély. Viszont több gazdasági épület és egy iskola építése ezután kezdődött. Az iskola működését 1918-ban kezdte meg, amit az építtető már nem élhetett meg, hiszen az év elején elhunyt. Sokáig folyt tanítás ebben az épületben, utolsó tanára – 1968-ig – Mohácsy Albert volt. Érdekesség, hogy 1948-ban, a „dolgozók az iskolákért” mozgalom keretében, a martfűi Cikta cipőgyár dolgozói a Baghy- és Erzsébet-majori iskolák teljes felújítását, és berendezési munkálatait elvégezték. Az átadás szeptember ötödikén volt.

Baghy Béla 1918-as halálát követően Kandó Irén másodszor is házasságot kötött, 1922-ben férjhez ment a sáros-vármegyei ősnemes birtokos családból származó – szintén özvegy – Szinyei Merse Félixhez, Szinyei Merse Pál festőművész fiához. A jogot végzett Félix Sáros vármegye aljegyzőjeként működött, majd 1906-tól, két cikluson keresztül, a kisszebeni választókerület országgyűlési képviselője volt. Egy ideig a parlament jegyzői posztját is betöltötte. (Első felesége Zeykfalvi Zeyk Janka volt, házasságukból két fiú született, Pál és Félix.)

Baghy Béla gyermekei, Monyorói báró Urbán Gáspárné Baghy Ilona és Baghy Imre, anyjuk javára lemondtak tóparti örökségük haszonélvezetéről, amelynek fejében teljesen övék lett az Erzsébet-majori kastély és több Baghy birtok.

A Kisasszonyszőlőnek is nevezett Tópart elhanyagolt kis intézői lakának tágas kúriává történő átalakítását még Baghy Béla kezdte, de az átadás csak 1922-ben történt. Szinyei Merse Félix és neje, részben a pusztakengyeli Baghy kastélyból, részben a Sáros vármegyei jernyei Szinyei Merse kastélyból áthozatott antik bútorokkal és festményekkel rendezték be. Az évek során valóságos kis Liszt emlékhely is kialakult a házban.

Szinyei Merse Félix messze földön híres, virágzó mintagazdaságot alakított ki a korábban veszteséges, gyenge talajú tóparti birtokból. Pincészetének keresett termékei voltak a „legfinomabb csemege ürmös (vermouth)” és a „legfinomabb special sec (coctail lelke)”. A kúria melletti tavat halastóvá alakíttatta, valamint nagy libatenyészetet és méhészetet létesített. A modern, automatizált tyúkfarm a legjobb fővárosi éttermeket látta el tojással, a fiatal kakasokért az állam adott jó pénzt. A bővizű artézi kút vizéből bolgár rendszerrel öntözték az újonnan telepített gyümölcsöst és a zöldséges kertet. A birtok spárgájának legfőbb vevője a Gundel étterem volt. A modernizálást a – Szinyei Merse sógora – Kandó Kálmán által tervezett erőművi berendezés is segítette, amely egy nagy búrában fogta fel a metángázt az artézi kút vizéből. A gázmotor által hajtott dinamó látta el árammal a házat, a kerti szökőkutat és a majort, a mezőgazdasági gépeket is beleértve. A konyhában a felfogott gázzal főztek, a vízvezeték pedig nem csak a fürdőszobát, hanem a kerti úszómedencét is táplálta. A házaspár a tóparti kúriát leginkább nyaranta használta, telente Budapesten élt.

Ez alatt a pusztakengyeli Erzsébet-major feletti irányítást Monyorói báró Urbán Gáspár – Szécsényi Baghy Béla – veje vette át.

Szerző: Csibrány István

További részek: 1. rész, 2. rész, 4. rész, 5. rész