Baghy V. – Bagimajor

Baghy Gyula és családja

Mint a neve is mutatja, ez a piciny település az egykori majorságból alakult ki, melynek – a hozzá tartozó birtokkal együtt – tulajdonosa Szécsényi Baghy Gyula és családja volt, kb. a századfordulótól a második világháborúig.

Baghy Gyula gazdasági főtanácsos – mint tudjuk – Szécsényi Baghy Béla országgyűlési képviselőnek – Erzsébet-major egykori tulajdonosának – volt a testvéröccse. Felesége Ikvai Pfeiffer Mária (1888–1973), gyermekei Márta, András és Zsófia.

Baghy Márta (1908–1986) Kékesi Nikolits Mihályhoz (1901–1992) ment férjhez. András (1910–1941) gróf Apponyi Virginiát (1916–2002) – Nagyapponyi gróf Apponyi Gyula politikus és Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő lányát, az albán királyné testvérét – vette feleségül 1937-ben. Két gyermekük született, András és Júlia. Zsófiáról sajnos semmit nem tudunk.

Baghy címer

Baghy András már fiatalon daganatos betegséggel küszködött. Édesapja mindent megtett gyógyulása érdekében. Híres orvosokat hívatott fiához még külföldről is, és egy külön épületben korabeli kórházat rendezett be a beteg zavartalan nyugalmának biztosítására. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. András 1941. október 25-én – 31 évesen – elhunyt. Szervezete feladta a küzdelmet a titkos kórral szemben. Földi maradványait díszes temetésen, díszmagyarban, kardjával az oldalán helyezték örök nyugalomra. Felesége később kétszer is újra házasodott, de mivel (saját elmondása szerint) élete legszebb éveit első férje mellett élte meg, utolsó kívánsága szerint ő mellé temették 2002-ben, szintén Bagimajorban.

Baghy Gyula birtokán a század elején hagyományos művelés folyt. Kukorica, búza és más kalászosokat termesztettek. Meg kell említeni azonban a dinnyetermesztést is, ugyanis – korabeli elmondások szerint – bizonyos területen ugyanolyan jó, ha nem jobb dinnyét termeltek, mint Hevesen vagy Csányban. A munkák elvégzésére – helybeli embereken kívül – más településekről származó hathónapos summásokat is szerződtettek.

A gazdaságot Molnár Kálmán uradalmi főszámvevő (1901-től) és Golián Károly uradalmi főintéző (1934-től) vezette.

Baghy kastély

A földművelés mellett persze az állattenyésztés is szerepet kapott a birtokon. Juhok és marhák mellett – a környező uradalmakra jellemzően – Bagiban is minőségi egyedekből állt a ménes. Baghy Gyula nagyon büszke volt saját használatú lovaira. Ezek a gyors paripák a kastélytól a tenyői állomásig tartó utat 20 perc alatt tették meg, már ha valamelyik méltósága Budapestre vagy Aradra akart utazni.

Baghy IV. – Az utódok

Urbán Gáspár báró

Szécsényi Baghy Béla lányát – Ilonát – Monyorói báró Urbán Gáspár (1897–1975) vette feleségül. Hozományként szolgált e frigyben az Erzsébet‑major.

A ma élő emberek emlékezete – beleértve ebbe nagyapáink elbeszéléseit is – csupán a múlt század elejéig (húszas-harmincas évek) nyúlhat vissza. Ezért fordulhat elő, hogy az Erzsébet‑majort általában Urbán, és nem Baghy birtokként ismeri a köztudat. Ezen időszak kutatása viszont már szerencsés is abból a szempontból, hogy eseményeinek szemtanúi, fültanúi még köztünk élhetnek. A cikk következő részeinek megírása már sokkal könnyebben ment, mivel az anyag összegyűjtésénél nagy segítségemre volt egy idős barátom, Misi bácsi, aki azóta sajnos már nincs közöttünk.

E kis kitérő után tehát folytassuk!

Urbán Gáspár báró Aradon született 1897. január 6‑án. Középiskoláit Aradon és Bécsben végezte, és épp, hogy csak leérettségizett az I. világháború kitörése előtt. Mint önkéntes vonult be a császári és királyi 3. sz. közös huszárezredhez, és harminc hónapig szolgált a fronton, mely idő alatt öt vitézségi kitüntetést kapott. Tartalékos hadnagyként szerelt le. Tanulmányait ezután folytatta a Királyi József Műegyetemen, ahol 1922‑ben nyert mérnöki oklevelet. Gazdálkodással ezután kezdett foglalkozni 3200 holdas pusztakengyeli birtokán, melyhez házassága révén jutott. Letelepedése után a Szolnok vármegyei közéletben jelentős szerepeket vállalt. Tagja volt a megye törvényhatósági közgyűlésének és közigazgatási bizottságának. Elnöke a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyháztanácsnak. Elnöke a Szolnoki Hitelbank Rt. és a Törökszentmiklósi Takarékpénztár Rt.‑nek. A mezőtúri kerület országgyűlési képviselője, 1939‑től Szolnok vármegye főispánja, közellátási kormánybiztos

Cséplés Erzsébet-majorban

Az immár Urbán birtoknak nevezett területen hagyományos művelés folyt, búza- és kukoricatermesztés volt a fő tevékenység. A földeken hat hónapos summások dolgoztak, akiknek kocsin való érkezése és hazautazása (vendégoldalas kocsikon) nagy élmény volt a helybelieknek. Gyönyörűen daloltak. A nagyobb részben mezőkövesdi és szentistváni szegény emberek, lányok, legények igen olcsó munkaerőnek számítottak.

Az Urbán házaspár

A bárónak és feleségének két gyermeke született, Hanna és Ádám. A család 10‑15 fős személyzetével élt a birtokon. A terület központja ebben az időben is Erzsébet‑major volt. A nemesi család tagjai többnyire hintón jártak, azon a földúton, amit ma is használunk. Az erdő szélén lévő vadgesztenye fasoron keresztül hajtva érkeztek a kúriához, a mai nagy tisztásra. A tetőtér beépítéses, hosszan elnyúló épületben kb. húsz szoba volt, bársonykárpittal a falakon.

A kastély körül díszkertet létesítettek. Rózsákkal, liliomokkal, kánákkal illatozó virágoskert szegélyezte azt. A nyári melegben az erdő nyugati részén található medence szolgált fürdőzésre az uraságoknak. Az északkeleti erdőrészben fácánokat tenyésztettek, közel harminc hektáron. A kúria mögött, a terület déli részén, pedig mesterséges tó volt, ahol sok vadkacsa élt. Mindez a család és vendégeik vadászati igényét elégítette ki. Az erdőbe bevezető vadgesztenyés jobb oldalán télikert díszelgett. A cselédség számára külön cselédszállást építettek az erdő déli csücskében. A majorban és környékén lakó gyermekek számára működött az uradalmi iskola és a mindennapi igényeket elégítette ki a korabeli „ABC”, amit akkor Hangyának hívtak.

Baghy III.

Baghy kastély

Szécsényi Baghy Imre idős korára, fiai – Béla és Gyula – vették át a birtokok irányítását, és 1913-as halála után meg is örökölték azokat. Az ősök által – ez ideig – felépített uradalom ezután bizonyos értelemben kettévált, mint ahogyan elágazott a családfa is. Tulajdonképpen ettől az időtől kezdve beszélhetünk Pusztakengyelen két Baghy családról.

Az egyik feje, Szécsényi Baghy Béla, aki 1871. április 2-án született, még Pusztakaszaperen. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten a kegyesrendiek intézetében végezte, és 1889-ben itt is érettségizett. Jogot hallgatott Bécsben és Budapesten, ahol 1893-ban doktorált. Egyetemi évei után beutazta Francia-, Német- és Olaszországot. Katonai szolgálatát, mint önkéntes, Nyíregyházán és Nagyváradon, 1893–1894-ben teljesítette a gróf Pálffy huszárezrednél, melynek utána tartalékos hadnagya volt. Ezután kezdett a gazdálkodással foglalkozni, de emellett aktívan részt vett a közéletben is. 1895-ben Csongrád vármegye tiszteletbeli főszolgabírája lett, 1901–1905-ig a Szabadelvű Párt és Kunszentmárton országgyűlési képviselője. A XX. század első éveiben többször publikált a Vadász- és Versenylapban. Elnöke volt több vármegyei sportklubnak, és hathatósan működött közre az Országos Agarász Szövetség létrehozásában is, amely Szolnokon alakult.

Baghy 1899. október 1-jén kötött házasságot Egerfarmosi és Sztregovai Kandó Irénnel, a neves gépészmérnök-feltaláló, Kandó Kálmán testvérhúgával. A házaspárnak két gyermeke született, Ilona és Imre. Az asszonyról tudnunk kell, hogy lány korában Liszt Ferenc tanítványától – Thomán Istvántól – tanult zongorázni, és tanára halála után megvásárolta a Liszt-hagyatékot, illetve egyéb gyűjteményekből is számos Liszt-ereklyét sikerült megszereznie. A németországi Liszt-kegyhelyek végiglátogatása után sokat tett a hazai Liszt-kultusz fejlesztéséért is. Anyagilag támogatta az Országos Liszt Ferenc Társaságot, amelynek egy ideig elnöke is volt, igen jelentős Liszt-gyűjteményét később a budapesti Liszt Múzeumra, illetve a Társaságra hagyományozta.

Baghy II. – Az ősök

Both–Baghy kúria

A II. Katonai felmérés térképének Pusztakengyelt ábrázoló része 1860-tól 1866-ig készült el. Ezen a szelvényen, az Almásyakon kívül már megjelentek az új bérlők, tulajdonosok. Így a Koppely (Harkányi), Blaskovich, Szőke és Lederer birtokok már név szerint voltak említve, azonban a mai Bagimajor és Erzsébeti-erdő területe még mindig Almásy tanyaként szerepelt. Éppen ezért az 1850 körül épült szélmalom még az Almásyak által építtetett.

A pusztakengyeli Baghy família ősei ekkor még, a csanád vármegyei Pusztaszőlős, Pusztakaszaper területén művelték földjeiket. A már említett térképen ezeken helyeken látható Bagi Lajos és Károly tanyája is. Innen származott a későbbi bagimajori család egyenesági felmenője, Bagi Imre (1814–1891).

Imre 1870 körül, immár feleségével, Kasztel Erzsébettel (1814–1898) megvásárolta a mai Cserkeszőlő területén fekvő tópartpusztai birtokot Luby József Heves-Külső-Szolnok vármegyei főszolgabírótól, majd a vételt követően egy intézői épületet emeltetett itt. Évtizedek múlva, az akkoriban Kisasszonyszőlőnek is nevezett terület intézői lakásának kibővítésével, majd teljes átépítésével alakult ki a későbbi kastély.

Bagi Imre halála után Tópartpusztát fia, ifj. Baghy Imre (1836–1913) örökölte, aki ekkor már feleségével – Sváb Máriával (1848–1925) – együtt 1739 katasztrális holdnyi területtel rendelkezett a környéken. Övék volt a Cibakháza melletti Sárszeg északi részének fele (másik felét Sváb Károlyné, Imre anyósa birtokolta), és valószínűleg ekkor már a pusztakengyeli földek is a család birtokában voltak.

1899-ben I. Ferenc József Baghy Imrének, régi nemessége épségben tartása mellett, a Szécsényi előnevet adományozta. Ekkorra már a család székhelye átkerült Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe, pontosabban a mai Erzsébeti erdő területére, melyet abban az időben Baghy nagy majornak hívtak. A tóparti birtok ügyeit ezután – az 1894-től, a család szolgálatában álló – Ordasi János uradalmi ispán vezette nagy hozzáértéssel és lelkiismeretességgel.

Szécsényi Baghy Imrének és feleségének öt gyermeke született. Név szerint: Béla, Gyula, Lujza, Erzsébet (mert ugye valakiről Erzsébet-majort is elnevezték) és Irma. Az illendőség miatt talán kezdjük a hölgyekkel, bár róluk sajnos nagyon keveset tudok. Az azonban bizonyos, hogy mindnyájan férjhez mentek, méghozzá elég előkelő nemesi családból származó úriemberekhez, és ezt követően életüket Pusztakengyeltől távoli vidéken élték.

Baghy I. – Legendák nyomában

Községünk, mint ezt már többször is leszögeztük, viszonylag rövid történelmi múlttal rendelkezik. Éppen ezért nem volt meglepő számomra mikor azt olvastam némely, a témával foglalkozó könyvben, hogy népi viselete jellegtelen. Leginkább jellemzők a bőrruhák: suba, ködmön, melles. A szokásokból a citerás bálok, lakodalmi, névnapi és disznótori mulatságok emelhetők ki. Valamikor élénk hangszeres (citerás) élet folyt itt. Korábban nagy eseménynek számított az újévi cselédszegődtetés is. Amin kicsit jobban meglepődtem, hogy az írások szerint igen gazdag volt a falu boszorkány és táltos hitvilága. A babonás történetek, a régebbi balladák, históriák, summás dalok ma is elevenen élnek.

Utánanéztem, hogy vajon fellelhető-e még régi történet az említettekből.

Íme: „A mondák szerint a kengyeli Baghy-domb valaha mesés kincseket rejtegetett. A népi emlékezet szerint, egy szegény juhászbojtár, Bagi Gyula kutyája kaparta ezeket a felszínre, amitől gazdája egyszeriben meggazdagodott. El is nevezték a halmot a juhászról, Baghy-dombnak.”

Vajon van-e alapja ennek az elbeszélésnek? Főszereplője, mint tudjuk, valós személy volt, viszont valószínűleg nem róla, sokkal inkább egyik felmenőjéről szólt a történet eredeti változata.

A szécsényi Baghy család 1622-ben kapott címeres nemeslevelet, Baghy Balázs, János és István révén, II. Ferdinánd királytól. A család ekkor Nógrád vármegyében, Szécsényben élt. A nemességet 1622 augusztusában hirdették ki a vármegye közgyűlésén. A família egyes ágai a XVIII. század elején Bács-, Csongrád- és Heves-Külső-Szolnok vármegyékbe költöztek át. A csongrád vármegyei ágból származó Bagi József (1800-1886) parasztnábob nevét országszerte ismerték, mivel különcsége miatt a korabeli társasági lapok rendszeresen írtak róla.

Emlékét tíz vármegyének közel száz faluja, városa örökítette meg anekdotákban. Például a szankiak szintén véletlen kincsleletnek tulajdonítják Bagi uram vagyonának eredetét. Erről több monda is tanúskodik.

Íme az egyik: ”Baginak a kutyája kint a pusztán fiadzott meg. Odahordta neki a gazda az ennivalót. Amint egyszer megnézte a kutyakölyköket, látta, hogy egy csomó arany volt a homok alatt. Kiásta és abból vette a nagy birtokot.”

A másik történet szerint meg: „A sumárban a kutya elkezdett kaparni. De kapart rendesen. Az öreg oszt megnézte, mi van ott. Ott találta meg a sok pénzt. Abbúl gazdagodott meg.”

Bagi uram frakkban

Mikszáth Kálmán

Minden kedves olvasó figyelmébe ajánlom az alábbi kis művet. Sokan ismerhetik Mikszáth írásait, viszont ezt az anekdotát nem biztos. Rám a meglepetés erejével hatott, mikor rátaláltam.

Azért gondoltam, hogy felteszem a honlapra, mert kapcsolódik jövőbeli írásaimhoz. Igen! Igen! Ő az! A hajdani csongrád vármegyei parasztnábob.

Bagi uram frakkban, szerző: Mikszáth Kálmán

Sok mindenfélét írtak már az Alföld aranyparasztjairól, akiknek ha nem is nagyobb a jövedelmük, de különb magánvagyonuk van, mint a monákoi hercegnek. Bagi uramról és Nagy Mihályról egész adomakör van, mert igazán nagyon furcsa az, hogy azok a ködmönben járó gatyás emberek, ha igazán akarnák, négylovas hintón járhatnának s kabanosz-szivart vághatnának fel dohánynak a makrába.

De nem teszik, Bagi uram őkelme parasztszekéren jön még Pestre is s a kocsiülésen ebédel szalonnát, jóízűen szeldelve azt a fehérvári bicsakkal, ha pedig valami fejedelmit akar, akkor tűzön pörköli s zsírját csepegni hagyja a kenyérre. Hanem ilyet aztán nem eszik a király sem!

Tévedne pedig, aki azt hinné, hogy ezt fösvénységből teszi az alföldi gazdag paraszt, mert gavallér az egytől egyig, csakhogy a gavallérossága másképp nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha egyszer kedve kerekedik a kocsmában, míg a négy szál cigánylegény húzza neki keservesen, odakiált a kellnernek:

– Hozzon négy akó bort ezeknek a cigányoknak.

– Hát Bagi uramnak mit hozzak?

– Nekem is hozzon vagy egy félakó feketekávét.

Kengyel legrégibb középületei

Azt hiszem büszkeséggel tölthet el bennünket kengyelieket az a gondolat, hogy településünk és környéke évezredek óta lakott terület. Ilyenkor mindig eszünkbe jutnak a környékbeli ásatások, melyek során az őskortól kezdve a XIV. század végéig, különböző korokból származó leletek kerültek napvilágra, vagy azok az írásos emlékek, melyekben községünk régebbi névalakjai fel-feltűnnek. Az évszázadok során ezt a helyet többször tették a földdel egyenlővé, és a teljes pusztulás után többször települt be újra, indult virágzásnak. Ezen dolgok figyelembevételével persze annak is tudatában vagyunk, hogy településünk, a mai helyén, szinte még száz éves sincs. Abban is egyetérthetünk (vagy vitatkozhatunk), hogy kialakulásában nagy szerepe volt a környékbeli uradalmaknak, földbirtokosoknak.

Vajon mennyire ismerjük kis falunkat? Sajnos az a tapasztalatom, hogy az elmúlt évszázad eseményeit, szűk hazánk vonatkozásában, nem sokkal ismerjük jobban, mint az elmúlt évezredekét. Csak, hogy példákat említsek: tudjuk-e milyenek voltak Kengyel első lakóházai, és kik építették őket? Tudjuk-e hogyan zajlott le falunkban a II. világháború, vagy hogyan ment végbe a földosztás? Kik voltak az első községi képviselőtestület tagjai, kik voltak a kopjafánkon említett '56-os hősök, és mit tettek? Mikor villamosították a falut, mikor lett vezetékes ivóvizünk, melyek voltak az első középületek? Mivel ennyi dolgot képtelenség egy cikkben kifejteni, talán maradjunk ezen legutóbbi kérdésnél!

Majdnem minden településen a templomok a legrégibbek. A mi katolikus templomunk 1934-ben épült. A református régebben, 1929-ben, így egy évvel maradt le az első községi állami iskola, az 1928-ban elkészült, két tantermes, szolgálati lakással egybeépült, azóta is általános iskolaként üzemelő épülettől. Van egy ház falunkban, amelyben viszont már 1928 előtt is folyt tanítás, ez pedig az általunk postaként ismert Zrínyi úti épület. A képzeletbeli dobogó harmadik helyén tehát ez állhat. A második helyezett valószínűleg az egykor pártházként, a II. világháború előtt pedig csendőrlaktanyaként ismert Petőfi úti óvoda. Feltűnhetett már sokunknak, hogy ez a létesítmény elhelyezkedése szempontjából nem nagyon illik egyik házsorba sem. Ez valószínűleg azért lehet, mert építésekor, 1906-ban, körülötte még egyetlen utca, egyetlen ház sem volt. Az őrs létesítését a környékbeli földbirtokosok kezdeményezték. Benne állandóan 6-8 csendőr tartózkodott, kik később a közelben házhoz is jutottak. Így például az Áchim úti óvoda régi szárnya Polonyi Mihály csendőr tiszthelyettesé, a későbbi rendőrőrs pedig Szász András csendőré volt az államosítás előtt. A laktanya utolsó parancsnoka Kovács Sándor tiszthelyettes 1944. október 7-én kerékpárral menekült Szolnok irányába, a közeledő szovjet csapatok elől. Az épület még a helyi harcokban is „részt vett”, ugyanis padlásán megbújva, két német katona nyitott tüzet géppuskájával a szemben lévő kukoricásból (ma erdő) előtörő oroszokra. Lőszerük azonban hamar elfogyott, és az épületet körülzáró ellenség elfogta őket. Holttestük állítólag két napig feküdt az udvaron, mire a környékbeliek el merték hantolni

Apponyi Virginia

Apponyi Geraldine

Albánia 1912-es megalakulása után Ahmed Zogut (1895–1961), az erős dohányos és szenvedélyes pókerjátékos hírében álló férfiút 1928-ban albán királlyá koronázták. I. Zogu, 1938 áprilisában vette feleségül a szépséges Apponyi Geraldine-t (1915–2002), egy magyar főnemesi család sarját. Ez részünkre azért volt szenzáció, mert a mohácsi vész óta nem volt magyar királyné európai trónon.

A királyi párnak Tiranában 1939. április 5-én fia született, Léka néven. Három nap múlva azonban a családnak menekülnie kellett, mert a fasiszta olasz csapatok megszállták az országot.

Száműzetésben

Görögországtól Angliáig számos országon keresztül utaztak, itt-ott letelepedve egy-két évre. 1946 januárjában Zogu formálisan is lemondott az albán trónról, majd rá egy hónapra Faruk egyiptomi király meghívására huszonhárom családtagjával együtt Alexandriába költözött. Az exkirály 1961-ben halt meg, miután felesége birtokot vásárolt Spanyolországban, ahonnan 1979-ben kellett távozniuk. A 2002-ig terjedő időszakban ezután a dél-afrikai Johannesburg mellett élt a család, egy védett lakóparkban.

Az albán nemzetgyűlés 2002-ben visszahívta Dél-Afrikából a királyi családot, s visszaadta neki a tiranai királyi kastélyt és a durresi nyaralót. I. Zogu király asszonya, Apponyi Geraldine a tiranai visszatérés őszén, 87 éves korában halt meg és szinte vele együtt távozott húga, Virginia, aki ugyanakkor Budapestre tért vissza.

Hazatérés

Az Apponyi grófkisasszonyok szülei: gróf Apponyi Gyula politikus és Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő. Közülük Virginia életútjáról nagyon keveset tudunk, talán, mert élete kevésbé volt érdekes az újságírók és a közérdeklődés számára.

Virginia grófnő háromszor ment férjhez, mindannyiszor magyar nemeshez. Első házasságából két gyermek született, Baghy Júlia és Baghy András. Életének utolsó szakaszát nővére dél-afrikai birtokán töltötte, sőt, a Tiranába való költözést is vállalta. Geraldine királyné halálát követően pontosan két hétre Virginia is elköltözött a földi létből. A sors megadta neki a lehetőséget, hogy a több mint hat évtizede nem látott szeretett Budapestjén hajthatta örök álomra a fejét.

Síremlék

Hogy miért érdekes számunkra ez a történet? Azért, mert Apponyi Virginia grófnő, saját elmondása szerint, életének legszebb éveit Pusztakengyelen töltötte. Valószínűleg, éppen ezért volt kívánsága, hogy halála után, földi maradványait, első férje családjának temetkezési helyén helyezzék örök nyuga­lomra.

2002. novemberében temették tehát a grófnőt, a bagimajori Szent Imre kápolna kriptájába, volt férje, Baghy András és annak családja mellé.

Itt készült utolsó felvételünk, de bárki személyesen is meglátogathatja a kápolnát.

Szerző: Csibrány István

Egy falusi tanító nagy tervei, avagy hova lettek a kastélyok?

Szalai István

A tanítás, a pusztakengyeli állami népiskolában 1932. október 11-én is a nemzeti imával kezdődött. A tanító már kora reggel átsétált a szomszédos kétszobás szolgálati lakásából, a téglából épült, nagy ablakos, levélcserép tetős, vörösfenyő padlóval burkolt épületbe. Közben az előtte álló nap feladatain gondolkodott: a falusi tanító élete komoly szolgálatot jelentett. Középkorú ember lévén, még emlékezett, milyen nehéz körülmények között tanított pályája elején, a földpadlós, szegényes felszereltségű vályogházikóban. Az elmúlt években azonban mintegy ötezer falusi, tanyasi tanterem épült Magyarországon, egységes, korszerű típustervek szerint.

E kedd reggelen a tanító – a nemzeti ima szavalása közben – végigpillantott a különböző korú gyermekeken. Látta szemeikben: értik és tisztelik a magyar nemzeti jelképeket. Meg volt győződve, szilárd értékrendet kapnak iskolájában útravalóként.

Szalai István tanító úr eltűnődött. Művelt ember volt, de ekkor még nem tudhatta, hogy ezen a napon hunyta le szemét örökre gróf Klebersberg Kunó. Az ő páratlan életműve tette lehetővé az egyszerű néptanító és a gyermekek életének gyökeres változását. Klebersberg tízéves minisztersége alatt, kiemelkedő programot valósított meg. Művelődéspolitikai eredményei összefüggtek rendkívüli költségvetési lehetőségeivel, mégis pályájának és tevékenységének megalapozását a kultúrfölény-elmélet jelentette. A kultuszminiszter felismerte: a Trianon utáni zűrzavaros helyzetben, a kitörési pontot a kultúra és a tudás megerősítése jelentheti. Híres mondása: „…ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá”.

Az 1920-as évektől Magyarországon az egyházak szerepvállalása az oktatás terén minden szinten megnőtt. A vasárnapi templomba járás a tankötelezettség része lett. Az 1924-es törvény szerint pedig a középiskolák céljai közé bekerült a valláserkölcs terjesztése. Ebben az időszakban kezdődtek el a szülői értekezletek, a tanulmányi versenyek, ekkor indultak a pályaválasztási tanácsadók, a rádióban pedig a szülők iskolája és az egészségügyi műsorok.